Régóta léteznek úgynevezett presztízs tudományágak, melyek egyfajta tekintéllyel ruházzák fel annak kitanulóit és művelőit. Ilyen az orvostudomány is, de ilyen például a jog is.
Ugyan a mai tömegoktatás világában ezek már tényleg tömegek számára elérhető tudományágak, ám a tanulási folyamattal járó követelmények, a szorgalom, a monotonitástűrés mégis megszűri, kiknek való és kiknek nem. Nem tudja csak az elvégezni ezeket az ágakat kitartással, aki nem elhivatott ezekre a területekre, vagy nincs nagyon erős motivációja ezekhez. Orvosnak lenni és azt kitanulni bizony egy letett életet követel, hiszen pont a fiatal életszakaszban vonja el az embert számos közösségi eseménytől, amihez erős tartás kell, hogy bírja az ember.
Ezek az ágak erős lelki tartást követelnek meg a nagy nyomásokkal és csábító programokkal szemben. A jogban is számos száraz tananyagot kell bemagolni, elsajátítani és alkalmazni tudni. Száraz paragrafusokat kell tudni megtanulni, és gyakorlati értelmét és érteni. Nem véletlen van ezeknek tehát egy régre nyúló tekintélye, presztízse.