Magyarországon százötvennél is több olyan bentlakásos intézet működik, amelyben értelmi fogyatékosok élnek-dolgoznak. Van köztük sokszáz lakós óriásintézmény, jó pár száz-kétszáz fős közepes, és néhány kicsi, ötvennél is kevesebb lakós. Sok közülük minden lakott településektől távol fekszik, néhányuk a város szélén, egy-kettő pedig a város szívében. A fejlődés irányát sokak szerint az jelentené, ha a települések belsejéhez minél közelebb eső, kislétszámú intézményekben, egy-két fős lakásokban helyeznék el az értelmi fogyatékosokat: itt tudnának a normálishoz leginkább hasonló feltételek között, önállóan élni. A Mohács szélén álló Pándy Kálmán Otthon és a Fejér megyei Tekerespusztai Munkarehabilitációs Intézet példája azt mutatja: a pedagógiai eredményesség szempontjából a létszám nem számít, az intézet elhelyezkedése ugyanakkor kulcsfontosságú az intézeti lakók önállóságra nevelésében. Mohácson arra törekszenek, hogy minél szorosabban integrálódjon az intézeti lakók élete a városéba, míg Tekerespusztán az önállósodás útja az, hogy fokozatosan kiszoktatják a lakókat az intézetből.
Több száz olyan gyerek él Magyarországon, akik nem indulnak szeptember 1-jén iskolába. Nem rajtuk múlik, hogy otthon maradnak. A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekek tankötelesek, tavaly óta joguk is van iskolába járni, csak éppen az iskoláknak nem kötelező felvenni őket. Esélyeik jórészt a szerencsén múlnak, azon, hogy hova születtek és akad-e a közelben őket is befogadó iskola.
Nem vállalhat munkát, nem szavazhat, önállóan nem adhat nevet a gyerekének, viszont a megkérdezése nélkül elválaszthatják házastársától. Több mint 55 ezer ember jogait korlátozzák így Magyarországon, ők a gondnokság alatt élők - köztük lecsúszott alkoholisták, fogyatékosok, pszichiátriára került bírók, főorvosok vagy gépészmérnökök, magatehetetlen idős emberek. A gondnokok célja, hogy óvják azokat, akik állapotuk miatt nem képesek jó döntéseket hozni, a gyakorlatban azonban a rendszer sokszor örökre meghosszabbított gyerekkort jelent. A kormány változtat a szabályozáson, de a hamarosan társadalmi vitára kerülő elképzelés felemás, a szavazati jog megvonását pedig az új alkotmány is lehetővé tenné - így továbbra sem biztos, hogy lesz olyan politikus, akinek a gondnokság alatt állók létezése egyáltalán az eszébe jut.
Fokozatosan megszűnhetnek a fogyatékosokat ellátó több száz fős, sokszor kastélyokba bújtatott tömegintézmények. A fogyatékosok ezentúl várhatóan nem a világ szeme elől elzárva élnek majd, 2013 végétől támogatást kapnak a beilleszkedéshez a társadalomba. Az ellátórendszer átalakítását 13 éve foglalták először törvénybe, több kormányzat is szőnyeg alá söpörte az üget, végül a Nemzetierőforrás-minisztérium (Nefmi) nekiállt a stratégia elkészítésének. Összecsaptak a tárcák, bevetette magát az önkormányzati lobbi, hogy az előző rendszerből visszamaradt, a tudománynak és a gyakorlatnak ellentmondó, nagy intézményekre épülő rendszer egyes elemeit át tudják emelni. Nincs sok idő a vitára, 18 milliárdos EU-s forrástól eshetünk el, ha nem tartjuk a határidőket és törvényes kötelezettségeinket.
Tizenkét éve eredménytelenül próbálják felszámolni a nagy létszámú bentlakásos intézeteket, a rendszer megrekedt a hetvenes évek szemléleténél. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által most nyilvánosságra hozott stratégia azonban pontot tehet az ügy végére: hamarosan semmi nem menti meg a túlzsúfolt hodályokat attól, hogy eltűnjenek Magyarország téképéről.
Magyarország 1998-ban eldöntötte, hogy fölszámolja a fogyatékossággal élők 50-es években létrehozott mamutintézményeit. Az első tíz évben nem történt semmi, majd úgy látszott, hogy uniós támogatásból végre elkezdődik a folyamat. A pályázatok kiírása azonban évek óta húzódik – ha az európai adófizetők pénzét szökőkútépítésnél bonyolultabb fejlesztésre kell fordítani, a jelek szerint megáll a tudomány.
A mostani kormányoldalhoz kötődő emberek állították pályára, a szocialisták kormányzása alatt tört fel, és most kezd igazán megkerülhetetlen szereplővé válni. A tulajdonosait gondosan rejtegető Közgép nevű építőipari cég több embere is állami tisztségekben kötött ki az utóbbi hónapokban, és látványos erősítéssel készül arra, hogy folytassa terjeszkedését. Az [origo] utánajárt a politikai kapcsolatai miatt elhíresült, a Margit híd felújítását is levezénylő titokzatos cég történetének.
Az önkormányzatokhoz, kórházakhoz és politika közeli cégekhez vándorol az áramdíj nagyjából 11 százalékát kitevő, távfűtési támogatásra szánt pénzek egy része.
Az elmúlt kormányzati ciklusban akadt egy terület, ahol többször is példás együttműködés valósult meg a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki erő között. A Fidesz és az MSZP nagy egyetértésben, vita nélkül szavazott meg - olykor a kormánnyal is szembemenve - olyan jogszabályokat, amelyek évekre, vagy akár évtizedekre meghatározhatják a magyar energiapiac működését. Az elmúlt négy esztendőben talán semmi sem működött olyan olajozottan a politikában, mint a hasonló kooperációkat összehangoló Fónagy-Podolák tengely. A történetből egy olyan „pártfüggetlen” energiapolitika rajzolódik ki, amelynek logikáján várhatóan az új kormány sem akar (vagy tud) változtatni.
Magyarországon még ma is a szocialista rendszerben kialakított, zsúfolt tömegintézetekbe zárva gondozzák az értelmi fogyatékosokat. A helyzetet az állam saját, 12 éve megalkotott törvényét figyelmen kívül hagyva bebetonozta, pedig 2010-ig az intézeti lakókat a társadalomba integrált kisközösségekbe kellett volna helyeznie. Milyen hibák vezettek a kudarchoz, és hogyan fordulhatott elő, hogy az utolsó kiskaput csak idén májusban zárták be?
Oldalak
|
