Az elmúlt ősz alkalmával a nagyszüleimnél nagyszerűen teremtek a szőlőtőkék, már a szüret előtt sok idővel azt csodáltuk, hogy mekkora gerezdek teremnek rajtuk ennyire sűrű módon. Azelőtt öregebbek túlnyomórészt megoldották a szüretelést magukra, azonban ahogy telik az idő, egyre nagyobb erőfeszítést igényel tőlük a különböző ház körüli teendők ellátása.
Ilyen módon tehát besegítettünk mi is picit a szüreti munkába, azonban érdekes módon nem várt dolog történt, amiben egy apró rugó is főszerepet játszott. Viszonylag hűvös volt már, ezért minden alkalommal, amikor magasra nyújtóztam a szőlősben a kövér gerezdek után, igyekeztem úgy mozogni, hogy a derekam ne maradjon védtelenül. A szőlő annyira érett volt már, hogy a munka közben sokszor megkopogtatták a kobakom a roppanós szőlőszemek. Kellemes foglalkozás volt, teljesen kikapcsolt a folyamat egészen addig, amíg egy váratlan esemény félbe nem szakította a felhőtlen munkavégzést.
Egyszer csak ugyanis a kezemben lévő metszőolló hirtelen összecsukódott egy kisebb pattanó hang kíséretében. Rögtön észrevettem, hogy valami nincs rendben, így elkezdtem vizsgálni mi változhatott, vajon mire nem figyeltem fel eddig az olló működésére vonatkozóan. Csakhamar rájöttem, hogy a rugó, ami eddig segítette az olló szétnyílását, hiányzik. Az apró rugó valószínűleg a sok mozgás következtében valamilyen módon kiszabadult, és elszökött. A baj csak az volt, nem tudtam hová. Egy idő után már az egész család az elpattant rugót kereste a fűben ki térden, ki lehajolva, de egyszerűen nem találtuk.
Rövidre fogva a szót végül elszaladtunk a legközelebbi boltba, ahol találtunk megfelelő rugót. Nagy boldogsággal fogtunk neki ismét a munkának. Egyszer azonban, amikor a megtelt kosárt akartam felemelni a földről, ahogy lehajoltam, megláttam egy apró fémes tárgyat a fűben. A rugós kérdés tehát duplán is megoldódott. Ott álltunk, és nevettünk, hiszen a hozzám legközelebb álló helyen kellett volna keressük, de előfordul az emberrel, hogy a szeme előtt lévő dolgokat nehezebben veszi észre.