Az önkormányzatokhoz, kórházakhoz és politika közeli cégekhez vándorol az áramdíj nagyjából 11 százalékát kitevő, távfűtési támogatásra szánt pénzek egy része.

Az elmúlt kormányzati ciklusban akadt egy terület, ahol többször is példás együttműködés valósult meg a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki erő között. A Fidesz és az MSZP nagy egyetértésben, vita nélkül szavazott meg - olykor a kormánnyal is szembemenve - olyan jogszabályokat, amelyek évekre, vagy akár évtizedekre meghatározhatják a magyar energiapiac működését. Az elmúlt négy esztendőben talán semmi sem működött olyan olajozottan a politikában, mint a hasonló kooperációkat összehangoló Fónagy-Podolák tengely. A történetből egy olyan „pártfüggetlen” energiapolitika rajzolódik ki, amelynek logikáján várhatóan az új kormány sem akar (vagy tud) változtatni.

Magyarországon még ma is a szocialista rendszerben kialakított, zsúfolt tömegintézetekbe zárva gondozzák az értelmi fogyatékosokat. A helyzetet az állam saját, 12 éve megalkotott törvényét figyelmen kívül hagyva bebetonozta, pedig 2010-ig az intézeti lakókat a társadalomba integrált kisközösségekbe kellett volna helyeznie. Milyen hibák vezettek a kudarchoz, és hogyan fordulhatott elő, hogy az utolsó kiskaput csak idén májusban zárták be?

Bár a kormány tagadta, burkolt privatizációs előkészület volt az MNV Zrt. a regionális vízműtársaságok átszervezésére tett kísérlete tavaly, és a pécsi vízműháborúban az is kiderült: megkérdőjelezhető módszerekkel terjeszkednek a multinacionális cégek ezen a piacon. Forrásaink szerint a magyar piacot a Duna mentén osztotta fel a Veolia és a Suez, és erről háttéralkut kötöttek a Gyurcsány-kormánnyal. Az érintettek szerint ez nem igaz, és a jelenlegi állás szerint úgysem lesz belőle semmi, mert a Fidesz közösségi tulajdonban tartaná, sőt „visszaönkormányzatosítaná” a víziközműveket.

Összesen 581 millió forintról bizonyosodott be, hogy a főváros jogosulatlanul használta fel a 2006-os útfelújítási program központi támogatásából, a pénzt pedig a kamataival együtt volt kénytelen visszafizetni. Cikkünkben három esetet vizsgáltunk meg. Az immár büntetőjogi vizsgálat tárgyát képező Kelet utcai rekonstrukció esetében felmerülhet a gyanú, hogy a főváros a lebonyolítóval összejátszva tévesztette meg a forrásokat elosztó regionális ügynökséget. A Városligeti fasor és a Mátyás király utca felújítása ügyében pedig furcsa együttműködés körvonalai látszanak a Strabag és Budapest között. Az ügyeket összeköti a 2006-os önkormányzati választás: a politikusok a választási évben minél gyorsabban akarták tető alá hozni a beruházásokat, vagy legalább bejelenteni a döntést. A felújításokat így a fővárosi és kerületi politikai érdekek siettették, a gondatlanság, a tudatlanság, a szakszerűtlenség, a jogszerűtlenség árát pedig végül az adófizetők állták.

Úgy szavazta meg márciusban az Országgyűlés a paksi bővítést, hogy a kormány gyakorlatilag semmit nem tartott be korábbi ígéreteiből: nem tartott népszavazást a bővítésről, többen vitatják, hogy minden részletre kiterjedő háttéranyagokkal segítették volna a döntés meghozatalát és elmaradt a lehető legnagyobb nyilvánosság bevonásával lefolytatott vita is. A kormány félinformációkra alapozva állt elő a paksi bővítést kőbe véső javaslatával, a beruházást legjobban támogató képviselők pedig azért ködösítettek, nehogy összezavarják a többieket.

Az Emfesz körüli viharok nyomán bemutatjuk az orosz-ukrán-magyar gázkereskedelem egy különleges szeletét: az olcsóbb gáz útját. Az orosz és ukrán elit évek óta kiválaszt valakiket, akik olcsóbban hozhatják a gázt Magyarországra, mint amennyiért a Gazprom közvetlenül adja. Az Emfesz áprilisi rejtélyes eladása e furcsa logikájú, hatalmas pénzeket hozó játszma legfrissebb fejleménye.

A szabad identitásválasztás győzelmének vagy az anyagi haszonszerzés miatti hazugságnak tekinthető, így az etnobiznisz része, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (Macika) kizárólag roma tanulóknak kiírt tanulmányi ösztöndíj pályázatán valószínűleg – de legalábbis feltételezhetően – nem az ehhez a közösséghez tartozók is nyertek? Oknyomozásunk csak a 2008/2009-es tanévre, és csak egy kis Békés megyei városra, Elekre korlátozódik. Itt legutóbb összesen 138 általános és középiskolás, valamint főiskolás és egyetemista kapott több tíz-, a felsőoktatásban tanuló csaknem százezer forintos támogatást. Mindez elszigetelt jelenség vagy csak a jéghegy csúcsa? Több jel is arra enged következtetni, hogy az általánosnak mondható honi romaellenesség dacára, ha pénzt kapnak érte, nem kevesen cigánynak vallják magukat.

Az európai csatlakozás után milliárdos nagyságrendű összegek zúdultak a romák integrációjáért küzdő non-profit szervezetekre. Ám hiába az uniós áldás, ha nincs önerő, a civilek elvesztődnek a bürokrácia útvesztőiben, az önkormányzati lobbi a kiszorításukra törekszik, a kiíróknak pedig fontosabb a szabályosság, mint a fenntarthatóság. Még csak egy töredékét hívtuk le a 2013-ig rendelkezésünkre álló forrásoknak, de a roma szervezetek egy része már kivérzett.