Szinte minden hatalmas játszópark, amit valaha láttam elképesztő volt. Az Auburnben található új játszótér 32 000 négyzetláb, és több mint 300 000 dollárba kerül. Egy újonnan megnyílt játszótér Fort Wayne-ben több mint 1 millió dollárba kerül. A park csodálatos játékélményt kínál több mint 74 játékeseménnyel.
Csodálatos játszóterek ezek, olyan kiváló játszótéri eszközökkel, mint a fészekhinta, amelyek büszkévé teszik helyi közösségeik tagjait. Gyermekek százainak jelent ez majd nagy kalandot azoknak az emberek erőfeszítéseinek köszönhetően, akik tervezték, gyártották és építették ezeket a játszótereket.
De mi van azokkal a közösségekkel, amelyek nem tudnak ekkora játszóteret építeni, vagy a családdal, aki csak sétálni akar az utcán a szomszédos játszótéren játszani? Egy közelmúltbeli izraeli utazásom során Tel-Avivban a strand közelében láttam egy játszóteret. Csak néhány eszköz volt benne és az egyik a fészekhinta volt. Ezért nem mindenki tudott minden eszközzel játszani. De lehet, hogy volt olyan felszerelés szabadon néha, amelyen lehetett játszani.
Más hintaeszköz is volt a fészekhinta mellett: a kisbabák számára a bölcsőhinta, az adaptált hinta és a klasszikus típus is, így mindenki élvezheti a hinták nyújtotta felpezsdítő érzést. Az oda -vissza lengés érzése mellett volt egy olyan berendezés is, amely lehetővé tette a körbe -körbe járást. Ez azt jelenti, hogy az autizmussal vagy más érzékszervi feldolgozási zavarral küzdő gyermek különböző típusú mozgásokat élvezhet.
A tel-avivi játszótéren volt egy hullámos csúszda is a fészekhintához közel, amely teljes testes tapintási élményt nyújtott. Volt egy kisebb mászó is csúszdával, ami ideális volt egy olyan gyerek számára, aki ki tudott mászni a tolószékből, és könnyen fel tudott jutni a csúszdához és le tudott menni.
Véleményem szerint azt lehetett látni, hogy a játszótéri eszközök élen a fészekhintával, nagyon is ösztönözték az ottani gyerekeket a folyamatos játszásra.