seo
oknyomozó
TASZ Oknyomozó    

Csányi Sándor megzsarolása: Kié a Bank Center?

A Bankár vállalkozáscsoport tevékenységét vizsgáló, nyolc éve keletkezett APEH-dokumentumokért követeltek zsarolók 12,5 milliárd forintot az OTP Bank elnök-vezérigazgatójától. Az APEH anno a Bank Center tulajdonosváltásait és jelzáloghitelügyleteit vizsgálta. A VPOP most újra nyomoz az ügyben, de a vizsgálatsorozat eredeti dokumentumai "elvesztek". A belvárosi irodaépületet jelenleg éppen 13 milliárd forint OTP-hitel terheli, gazdálkodása veszteséges, tulajdonosi háttere pedig rejtélyes. Csányi Sándor feljelentést tett a tavaly év végi e-mailes zsarolás miatt, a zsarolókat februárban a rendőrség elfogta. Azóta csönd van. A zsarolás tárgyáról csak annyi derült ki az ügy kipattanását követő médiaviharban, hogy az 1995-ben felépült Szabadság téri irodaépülettel, a Bank Centerrel kapcsolatos dokumentumokkal akarták megzsarolni Csányit. Az OTP szerint az irodaházzal kapcsolatos ügyletet az 1990-es évek végén az APEH is vizsgálta, azt a jogszabályoknak megfelelőnek találta, és a vizsgálatot lezárta. A kérdés az, hogy akkor miből gondolták a zsarolók, hogy van valami a kezükben, ami Csányinak milliárdokat érhet? Egyáltalán gondoltak-e ilyesmit, vagy egészen másról szól a történet? Az anonim forrástól hozzánk került, fénymásolt APEH-jelentések, vizsgálati anyagok, szerződések, bankszámlakivonatok, háttéranyagok és feljelentés a Bankár vállalkozáscsoport ügyében 1999-2000-ben, az APEH Pest Megyei és Fővárosi Kiemelt Adózóinak Igazgatósága (KAIG) VII. Ellenőrzési Osztályán "a Bankár vállalkozáscsoport" - a Kovács Gábor nevével fémjelzett Bankár Kft. majd Holding, és szatellitcégei - ügyében lefolytatott vizsgálatból származnak. Ezt egy akkor és ott dolgozó adónyomozó is megerősítette, miután megmutattuk neki az anyagot. A dossziét megmutattuk a VPOP egyik illetékesének is, aki látta az e-mailes zsarolóktól lefoglalt anyagot. Ő azt mondta, pontosan ezt az iratcsomagot találták meg a zsarolóknál lezajlott házkutatások során.  Hamarosan az is kiderült, hogy a szóban forgó iratanyag gyakorlatilag közkézen forog, már jóval a zsarolás előtt kiszivárogtatták újságíróknak a közel nyolc éve feljelentéssel végződő APEH-vizsgálat dokumentumait (lásd keretes írásunkat). Az OTP-t már a zsarolás előtt, a VPOP nyomozóit pedig azóta más újságírók is megkeresték már az anyaggal. Végül március 31-én az iratcsomag egésze beszkennelve az interneten is megjelent, a Menyhért Mészáros László nevével fémjelzett Netkacsa (www.netkacsa.hu) című bulvároldalon, amely március 27-én, hosszú szünet után mintha csak ezért indult volna újra. Menyhért azt állítja, hogy internetszolgáltatóját megfenyegették az iratcsomag megjelentetése után, de az oldal és az iratok azóta is elérhetőek a szerveren, és nem volt semmi visszhangjuk. A hivatalos megkeresésekkel nem mentünk semmire az ügyben. Az érintettek többsége nem volt hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, érdemi információkat csak háttérbeszélgetések során sikerült szereznünk. Forrásaink többsége nem járult hozzá a neve közléséhez. A cikkben szereplő információk összegyűjtéséhez számos újságcikket áttanulmányoztunk, valamint a Cégbíróságon, a Földhivatalban és az Országos Közjegyzői Kamaránál nyilvánosan hozzáférhető adatokat használtunk. A Bank Center tulajdonosváltásai Az 1995-ben felépült Szabadság téri irodaépület, a Bank Center felépítésére egy kanadai székhelyű ingatlanfejlesztő vállalat, az Olimpia York, és két offshore cég: a Bermuda szigeteken bejegyzett Central European Development Corporation, és a Jersey szigeteken bejegyzett First Hungary Fund, valamint a Magyar Hitel Bank Rt. hozta létre a Nemzetközi Pénzügyi Központ Budapest Kft. (NPKB) nevű céget 1991-ben oly módon, hogy a kanadai és az offshore cégek együtt, valamint a Magyar Hitel Bank Rt. 50-50 százalékban osztoztak a törzstőkén. A korábban állami tulajdonban lévő építési telket a Magyar Hitel Bank Rt. - melynek elnöke akkor Demján Sándor volt - szerezte meg a Magyar Televíziótól, és apportálta 12,5 millió dollár értékben a vállakozásba. A felépült Bank Centert a Demján Sándor nevével fémjelzett Trigránit Zrt. honlapja mint a cég első jelentős ingatlanfejlesztési projektjét, "amely mérföldkőnek számított az 1990-es évek közepén", említi. Demján ma is büszke a Bank Center létesítésére, "mert még mindig a legjobb irodaépület Budapesten". Hálás akkori üzlettársainak, Andy Sarlósnak és Feyér Bélának, "akik meggyőzték a pénzügyi befektetőket, hogy érdemes 110 millió dollárt Magyarországra invesztálni." Az ország 1995-95-ben súlyos pénzügyi válságban volt - emlékeztet az ingatlanmogul az akkori helyzetre. Az NPKB tulajdonosi köre 1991-1995 között többször változott. Demján Sándor szerint a tulajdonosváltásokra azért volt szükség, mert az Olimpia York 1991-ben tönkrement, "ekkor az Andy Sarlós vezette konzorcium átvette az 50 százalékos részt az Olimpya York felszámolójától, és pénzügyi befektetőket keresett a program megvalósítására. Valószínűleg ők alkották a Marmiont." Demján cégét, az Euroinvest Közép-Európai Befektetési Rt.-t mint helyismerettel rendelkező partnert kérték fel, hogy vegyen részt a megvalósításban, mint 20 százalékos tulajdonos.1994. januárjában az OTP Bank 64 millió dolláros jelzáloghitelt nyújtott a vállalkozásnak: Demján szerint itt arról volt szó, hogy "költségalapon előre el kellett adjuk az OTP-nek az épület 50 százalékát, mivel Magyarország rossz gazdasági híre miatt nem sikerült elegendő pénzügyi alapot szereznünk a befejezéshez". Valójában azonban az OTP csak 1997-ben szerzett tulajdonrészt az épületben. Az NPKB száz százalékos tulajdonjogát 1994. decemberében két ciprusi bejegyzésű offshore cég, a Marmion Enterprises Ltd. és a Marmion Construction Ltd. szerezte meg. Ezt követően 1995. januárjában hét önálló társaságra, sorszámozással megkülönböztetett Bank Center Kft.-kre bontották oly módon, hogy az utódcégek tulajdonosai továbbra is a Marmion Enterprises és a Marmion Construction maradtak. Feyér Béla ügyvezető igazgató akkor nyilatkozatai szerint a társaságot azért kellett szétbontani, mert "az épület tulajdonrészeit megtestesítő Kft.-k üzletrészeit így lehet értékesíteni az irodák iránt érdeklődőknek". A Bank Center Kft.-k azonban további két hosszú évig a ciprusi offshore cégeknél maradtak, miközben az újságok a befektetés alacsony megtérülési rátájáról, és tetemes hitelállományáról cikkeztek. "1997-ben, Andy Sarlós halála után a Marmion sajnos eladta az épületet. Azóta háromszor cserélt tulajdonost, és mindenki jól keresett rajta" - mondja Demján. Ekkor a Trigránit minden kapcsolata megszűnt a Bank Centerrel, Demján szerint semmi közük az épületet 1999-ben megvásárló, Jersey szigeteki bejegyzésű, Demján cégéhez hasonló nevű Euroinvest Property Holdings (Jersey) Ltd. offshore cég, illetve az érdekeltségébe tartozó luxemburgi bejegyzésű Euroinvest Hungary 1,2,3 S.A.R.L. offshore cégekhez. 1997. közepén a Bank Center fele részben (két torony) az OTP Bank, fele részben (másik két torony) pedig a Bankár csoport tulajdonába került, ők vásárolták meg a Marmiontól az épület tulajdonrészeit birtokló Bank Center Kft.-ket. Az irodaépület egyik felét birtokló Bank Center No.1 Kft. az OTP Bank tulajdonába került. A Bank Center No. 2,3,4 és 5 Kft.-k beolvasztásával a Bankár csoport tulajdonába került másik házrészre, a másik két toronyra összesen 61,5 millió dollárt hitelt vett fel a Bankár három nagybanktól. Noha eredetileg hosszú távú befektetésnek szánták, a Bankár csoport két év múlva megszabadult a Bank Centerben szerzett tulajdonrészétől. Az újabb összeolvadásokkal létrejött Park Center Kft. és Gránit Center Kft. 1999. végén úgy adta el a Bank Center-tornyokat, hogy az ingatlant a győri székhelyű Toptorony Rt.-be apportálták, majd a Toptorony Rt. részvényeit adták el - 67 millió dollárért - a luxemburgi bejegyzésű Euroinvest Hungary 1 S.A.R.L. offshore cégnek. Kovács Gábor, a Bankár csoport vezetője akkor egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy 5 millió dollárnyi saját tőkével, és magas hitellel finanszírrozták az ingatlanügyletet, és a saját tőkére vetítve jelentős hasznot realizáltak ezen a befektetésen. Szorongatták a Bankár csoportot Forrásaink és korabeli újságcikkek szerint a Bankár csoportnak azért kellett leépítenie előbb a 11 milliárdos vagyont kezelő Bankár Befektetési Rt.-t, majd a Bank Center tulajdonrészét 1999-ben, mert az 1998-as kormányváltást követően a politika szorongatni kezdte az MSZP-közelinek tartott társaságot. A cégcsoport Postabankos hitelállománya a bank rossz hiteleit kezelő Reorg Apportba került át, az APEH pedig nagy erőkkel vizsgálni kezdte a Bank Centerrel kapcsolatos tranzakciókat. Kovács Gábor 2000. januárjában, több mint egy év hallgatás után sajtótájékoztatót tartott, ahol azt mondta, hogy az épület eladásával mintegy 70 millió dollárral csökkent a Bankár 1998-ban még 100 millió dollárra rúgó hitelállománya, és hogy a Reorgnak pontosan fizetnek, de emiatt le kellett állítani a cégcsoportra korábban jellemző intenzív akvizíciókat, és a törlesztésekre kell koncentrálniuk. A Csányi Sándor megzsarolására felhasznált dokumentumcsomag szerint az APEH azért vizsgálódott 1999-2000-ben, mert a Park Center Kft. és Gránit Center Kft. a Bank Center két tornyát 1997-ben, a cégátalakulások során ingatlan értékbecsléssel jelentősen felértékelte, majd bonyolult és nagyon nagy értékű pénzügyi tranzakciókba kezdett más, a Bankár csoportba tartozó vállalkozásokkal. Ezt a pénzügyi bűvészmutatványt a tornyok eladásakor megismételték: a Toptorony Rt. az apportált tornyokat, a Park Center Kft. és a Gránit Center Kft. pedig a Toptorony-részvényeket - vagyis végső soron ugyanazt az ingatlant - használta hitelfedezetül, és ingyenes pénzeszköz-átadással tízmilliárdokat mozgattak a vállalkozáscsoport cégei között. Ezekben a tranzakciókban több jelentős kereskedelmi bank is részt vett. A revizorok gyanúja, és egy, a Bankár csoport cégei között született 1999-es megállapodás szerint mindennek az lehetett a célja, hogy a Bankár cégcsoport egésze megőrizze, illetve növelje hitelképességét. Az sem tetszett az APEH revizorainak, hogy a Bankár csoport Toptorony-részvények formájában adta el végül az ingatlant, és ezzel megkerülte az ingatlan adásvétel esetében kötelező áfa-, és illetékfizetést. Az APEH az ügyben 2000-ben feljelentést tett. Önmagában kevés  Miután Csányi Sándor feljelentést tett az e-mailes zsarolás miatt, a Vám-, és Pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Parancsnoksága a Nemzeti Nyomozó Irodától kapott dokumentumok alapján 2007. december 20-án feljelentés kiegészítést, majd 2008. január 4-én új nyomozást rendelt el a Bank Center ügyében. "A szövevényes gazdasági eseményekkel össszefüggő nyomozás jelenleg a körülmények tisztázására, valamint valamennyi még elérhető dokumentum beszerzésére és értékelésére terjed ki. Miután a feljelentés kiegészítésre nyitva álló határidőn belül nem lehetett megnyugtatóan állást foglalni a közel 8 évvel ezelőtti gazdasági eseményekkel összefüggésben, ezért a nyomozásnak kell tisztáznia, hogy történt-e bűncselekmény." - nyilatkozta megkeresésünkre Sipos Jenő ezredes, a VPOP szóvivője. Az OTP megkeresésünkre mindössze annyit közölt, amennyi a zsarolási ügyről kiadott sajtóközleményben is szerepel: Csányi Sándornak, az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának hivatali e-mail címére tavaly novemberben és decemberben érkezett zsaroló levelek, illetve az e-mailek mellékletét képező dokumentum az OTP Bank egyik üzleti tranzakciójához kapcsolódtak, és ezek semmilyen kapcsolatban nem állnak Csányi Sándor egyéb üzleti tevékenységével.  Kovács Gábor, a Bankár cégcsoport első embere megkeresésünkre már a kérdést sem értette. Kovácstól azt szerettük volna megtudni, hogy összefüggésbe hozható-e az OTP által a Bankár csoportnak nyújtott hitelek ügye a zsarolási üggyel, és hogy tud-e adóhatósági vizsgálatról az ingatlanüzlet finanszírozásával kapcsolatban? Ha igen, mi volt ennek az eredménye? Kovács erre mindössze, és szó szerint annyit válaszolt emailben, hogy "információ hiány birtokában a legjobb szándékkal sem tudok válaszolni". Amikor az ingatlan felértékelésekről kérdeztük, Kovács azt válaszolta, hogy "a tulajdonosnak a mindenkor érvényes számviteli és adózási törvények figyelembevételével bármikor joga van egy ingatlant átértékelni." A Bankár tuladjonában lévő cégekben Kovács szerint az volt az átértékelés oka, hogy az ingatlant "nagymértékben üresen vásároltuk, és a két torony bérlőkkel való megtöltése után, cash-flow alapon történt meg az átértékelés". Megkerestünk egy adószakértőt az anyaggal, aki úgy vélte, ezek a dokumentumok önmagukban nem tűnnek elegendőnek Csányi Sándor, vagy esetleg Kovács Gábor megzsarolására. A neve elhallgatását kérő, jogász és közgazdász végzettségű volt APEH revizor szerint a kritikus pont a dollártízmilliókra rúgó hitelállomány lehetett, de a hitelfedezet ingatlan-értékbecsléssel való növelése, illetve a cégcsoporton belüli ingyenes pénzeszköz-átadások önmagukban nem törvénytelen pénzügyi manőverek, és különösen nem számítottak annak az 1990-es években, amikor mindez "rutineljárás volt".  A PSZÁF nevét elhallgatni kívánó munkatársa is azt mondta, hogy a hitelképesség megőrzésének, illetve növelésének közismert, és nem feltétlenül törvénytelen módszere az ingatlanvagyon felértékelése. Ad absurdum az is elképzelhető, hogy ezzel a módszerrel számottevő saját forrás nélkül, tisztán hitelből sok milliárd forint értékű ingatlanvagyon épüljön, "bár ma már egy ilyen konstrukció nem menne el, nem lehetne az adósságokat cégcsoporton belül eldugni". Megkerestünk egy volt adónyomozót is, aki 1999-ben az APEH Bűnügyi Igazgatóságán dolgozott. A nevét elhallgatni kívánó szakember megerősítette, hogy a rendelkezésünkre álló dokumentumok valóban az adóhatóság a Bankár csoport ügyében lefolytatott vizsgálatából származnak, ugyanakkor mélyen megdöbbent azon, hogy ezek kikerülhettek a sajtóhoz. A volt adónyomozó szerint a rendelkezésünkre álló anyag korántsem teljes, ennél jóval több akta keletkezett az adóhatóságnál ebben az ügyben. A VPOP egy nevét elhallgatni kívánó munkatársa szerint az általunk mutatott dosszié tartalma megegyezik azzal, amit a zsarolóktól lefoglaltak. Mint mondta, ők a Nemzeti Nyomozóirodától (NNI) kapták meg az anyagot azzal, hogy ilyen "pénzügyi típusú" ügyekben ők az illetékesek nyomozni. Mivel azonban ezek az iratok fénymásoltak, az ügyben lefolytatott nyomozás eddig mindössze arra terjedt ki, hogy megpróbálták megszerezni az eredeti, az ügyben anno az APEH-nél keletkezett iratokat. Ezek az iratok az APEH Bűnügyi Igazgatóságának 2002-es megszűnése után a NNI-hez kerültek, forrásunk szerint "a kollégáknak le kellett volna menni a pincébe". December közepétől március közepéig azonban sem az APEH-től, sem az NNI-től nem kerültek a VPOP-hoz az általuk kért eredeti dokumentumok. "Három hónapja nem tudunk odáig eljutni, hogy valaki megmondja, hol vannak az eredeti iratok". Valószínűnek tartja, hogy ezek már nincsenek meg. Tudomása szerint egyetlen eredeti irat lelhető fel az ügyben, a Fővárosi Főügyészség az APEH feljelentése nyomán kelt, a nyomozást megtagadó határozata, de egyelőre azt sem kapták meg. A nyomozás vége forrásunk szerint így is, úgy is megszüntető határozat lesz: vagy azért, mert a cselekmény már elévült, vagy pedig mert egyszer már vizsgálták, és az ügyészség bűncselekmény hiányában megtagadta a nyomozást. Összeesküvés-elméletek Mivel az általunk megkeresett pénzügyi-, és adószakértők egymástól függetlenül, egybehangzóan állítják, hogy a szóban forgó APEH-dosszié tartalma zsarolásra alkalmatlan, és mivel az is kiderült, hogy a zsarolók korábban már a sajtónak is kiszivárogtatták az anyagot, könnyen feltételezhető, hogy a zsarolás valódi célja nem is a kért 12,5 milliárd forint lehetett, hanem hogy akár ezen az áron is felmelegítsék a Bank Centerrel kapcsolatos ügyeket.  A zsarolók motivációit ma még csak találgathatjuk: egyikük sem tett vallomást. A hirtelen felindulásból elkövetett milliárdos zsarolás verziója azonban olyannyira valószínűtlennek tűnik, hogy különféle összeesküvés-elméletek kezdtek terjedni. Az elméletek közös vonása, hogy az okfejtés szerint valakik Csányi Sándort akarják kompromittálni, gyengíteni politikai céllal: a bankvezér egyre növekvő gazdasági befolyása, és 2006 óta lebegtetett esetleges politikai szerepvállalása a jobb-, és a baloldalon is sok fejtörést okozhat. Kormányválság esetén ez az esély különösen felértékelődik: "Orbán Viktor úgy kezeli, mint egy mindig fennálló opciót, míg a baloldal ennél még nagyobb realitással számol vele” - mondta egy bennfentes forrásunk. A bankvezér környezetéből származó információink szerint bár Csányi több ízben deklarálta, hogy nincsenek politikai ambíciói, és hogy csak "az összeomlás szélén, hazafias cselekedetként" vállalna szakértő miniszterelnöki posztot, ezt sokan egész egyszerűen nem hiszik el neki. Csányi nagyon elégedetlen az ország gazdasági helyzetével, a Déli Áramlatról szóló puccszerű Gyurcsány-Medvegyev megállapodást egy őt jól ismerő forrásunk szerint egyenesen "hazaárulásnak" tartja. A zsarolási ügy mögött állítólag nem érzékel politikai szálat, de ha mégis lenne, effajta támadásra inkább a bal-, mint a jobboldalról számít. Az ügy több más forrásunk szerint is feltűnő egybeesést mutat a bankvezér meggyengítésére irányuló kormányzati lépésekkel. Március elején a miniszterelnök - többek szerint mondvacsinált indokkal - menesztette a Magyar Villamosművek éléről Kocsis Istvánt, Csányi bizalmi emberét. Kocsis és Csányi azóta barátok, hogy Bokros Lajos, mint pénzügyminiszter 1995-ben megpróbálta az akkor még állami tulajdonban lévő pénzintézetek, a Postabank és az OTP Bank vezérigazgatói és elnöki pozícióit szétválasztani. A Csányi leváltásával egyenértékű lépést azonban Kocsis István az Állami Vagyonügynökség vezérigazgató-helyetteseként, a PM akaratával szembemenve egy trükkös megoldással meghiúsította. Kocsisnak azóta már közös vállalkozása - a Csányi Pincészet - is van a bankvezérrel, és Csányi az OTP igazgatótanácsába is beemelte. Csányi pozíciója jelentősen meggyengült a régi harcostárs menesztésével, amivel Gyurcsány Ferenc - állítólag - azt szeretné megakadályozni, hogy Csányi Sándor befolyást szerezzen a privatizáció előtt álló Magyar Villamosművekben. A lépés hátterében sokan a Déli Áramlat vs. Nabucco gázvezeték-vitát, végső soron pedig nagyhatalmi, geopolitikai játszmát sejtenek, amelyben Gyurcsány egyre nyíltabban az orosz érdekeket képviseli. Az összeesküvés-elméletek szerint nem kizárt az sem, hogy miniszterelnöki tevékenysége lezárultával - Gerhard Schröder volt német kancellár mintájára - a gázvezetéket is felügyelő társaságnál folytatná a pályafutását. Lapértesülések szerint a február végi Gyurcsány-Medvegyev találkozón nem csak a Déli Áramlatról egyeztek meg, hanem arról is megállapodhattak, hogy az oroszok az MVM privatizációjában is részt vehetnek. Ennek állhat útjában Csányi, aki a piaci vélekedés szerint szintén vevő lenne az MVM-re. Egy használható ember A zsarolás fő gyanúsítottja nem először dolgozna politikai megrendelésre. Gubuznai Zoltán, az APEH egykori elnöki tanácsadója nem Simicska Lajos akkori APEH-elnök, hanem Kántor Tibor akkori APEH-elnökhelyettes, egykori hírszerző beosztottja volt az adóhatóságnál. Gubuznai huszonévesen, a rendszerváltást megelőző években a Belügyminisztérium állambiztonsági szervezetében dolgozott Békéscsabán. Amikor a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége 1990-ben átalakult, Gubuznait elbocsátották. Ezt követően vállalkozóként dolgozott, megfordult néhány biztonságtechnikai és őrzővédő cégnél is. Gubuznai üzlettársa volt a horvát-bosznia-hercegovinai kettős állampolgárságú, korábban a Milosevics-családdal üzletelő Darko Canadicnak, aki egy rövid ideig a békéscsabai futballklubnak is többségi tulajdonosa volt. Gubuznai és Canadic első-, és másodrendű vádlottak az Allied Investment Értékpapír-kereskedelmi és Tanácsadó Rt. korábbi vezetői ellen zajló büntetőügynek. Az 1994-ben alakult brókercég a gyanú szerint tiltott pénzgyűjtési tevékenységet folytatott. Vezetői rendszeresen megdézsmálták az ügyfelek betéteit, 300 millió forintnak nyoma veszett. Az ügyben még nincs ítélet. A brókercég 1998-as csődje után került Gubuznai az adóhatósághoz, ahol forrásaink szerint azt a politikai megbízást kapta, hogy "a Horn kormány idején történt kétes ügyleteket vizsgálja". Ebben a minőségében "megrendelőként lépett fel" a Bankár csoport ellen indított vizsgálatsorozatban is. A 2002-es kormányváltás után az úgynevezett "hosszú bájtok éjszakája", vagyis az APEH rendszeréből történt illegális adatletöltések ügyében indított vizsgálatok azt is kiderítették, hogy bár hosszú bájtok éjszakája nem volt, Gubuznai egy év alatt több száz, adótitoknak minősülő dokumentumot töltött le a rendszerből. Több egymástól független forrásunk állítja azt is, hogy Gubuznai "nem csak jobboldali megrendelésre dolgozott", a Fidesz-kormány bukása után a másik oldal kegyeit is kereste. Ugyanakkor bár csak Gubuznait nevesítették az ügyben, forrásaink szerint akkor is, és azóta is több alkalommal történtek-történnek illegális, üzletileg vagy politikailag motivált adatlekérdezések az adóhatóság archívumában és számítógéprendszerében. Többen úgy tudják, hogy a 2002-es kormányváltás után az új kormányzat - éppen a korábbi visszalélésekre hivatkozva - szisztematikusan lefénymásolt és ismeretlen helyre szállított nagy mennyiségű APEH-es iratot. "Ma már nyoma sem feltétlenül marad ezeknek a lekérdezéseknek, mert nem kell lementeni az iratot, elég lefényképezni a monitort" - mondta egy bennfentes. Friss OTP-hitelek a házon Az is elképzelhetőnek tűnik, hogy a zsarolással "üzenhettek valamit Csányinak", mert az OTP Bank ma is üzleti kapcsolatban áll a Bank Centerrel. Az épületen tetemes, élő OTP-jelzáloghitelek vannak. Üzenetértékű lehet, hogy a zsarolók által kért összeg, 12,5 milliárd forint nagyjából annyi, mint amennyivel a Bank Center az OTP Banknak jelenleg is tartozik. Az épület az Euroinvest Hungary 1,2,3 S.A.R.L. luxemburgi, illetve az Euroinvest Property Holdings Ltd. Jersey-szigeteki offshore cégek mögött álló 1999-es vevője az amerikai Prudential-csoportban működő brit Pricoa Property Investment Management Ltd. ingatlanbefektetési alap volt, amely ugyanakkor, tehát 1999-ben az OTP tornyait, pontosabban az azokat tulajdonló Shaza Rt.-t is megvásárolta. Az OTP a Bankár csoporthoz hasonló módon adta el a házrészét 1999-ben: a Bank Center No. 1. Kft. az ingatlant a szombathelyi székhelyű Shaza Rt.-be apportálta, majd a társaságot eladta a luxemburgi bejegyzésű Euroinvest Hungary 3 S.A.R.L. offshore cégnek. Az ügyletet a Pricoa Ltd. részéről a brit Graham Douglas vezényelte le, akinek Portico Investments Ltd. nevű cége (porticoinv.com) akkor a Pricoa leányvállalataként működött, és a Bank Center volt az első jelentős - a cég weboldalának tanúsága szerint összesen 130 millió dolláros - befektetése, amit azóta további ingatlanvásárlások követtek Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Romániában. A Pricoa Ltd. azonban 2004-ben megszűnt: anyacége, a Prudential eladta a céget a vezető menedzsereknek. A Bank Center ügyében ma már nem is a Bank Centerben, ám honlapja tanúsága szerint már a Pricoától függetlenül, Graham Douglas vezetésével önállóan működő Portico az illetékes, és az irodaépület weboldaláról is eltűntek a Pricoára, mint tulajdonosra történő utalások. A Porticónál érdeklődésünkre a Bank Center magyar menedzsmentjéhez irányítottak bennünket, ahol azt mondták, hogy az épület tulajdonosáról csak Simon Clarke nyilatkozhat. Simon Clarke azonban huzamos ideig elérhetetlennek bizonyult számunkra, telefonos és írásbeli megkereséseinkre sem reagált. Simon Clarke - a cég weboldalának tanúsága szerint - a Rockspring Property Investment Managers Ltd. (rockspringpim.com) nevű brit ingatlanbefektetési alap közép-európai igazgatója. A Rockspring szintén menedzsment-kivásárlással (management buy-out) vált ki a Pricoából 2004-ben, és a Porticóhoz hasonlóan irodája van a Bank Centerben. A Bank Center magyar menedzsmentje - Éles Anett marketingvezető - csak annyit árult el, hogy jelenleg Simon Clarke a főnökük. Clarke-tól azt szerettük volna megtudni, hogy kinek a tulajdona most, vagyis a Pricoa 2004-es megszűnése óta a Bank Center, illetve az épületet közvetve, a Toptorony Zrt.-n és a Shaza Zrt.-n keresztül tulajdonló offshore cégcsoport? A földhivatali tulajdoni lapok tanúsága szerint ugyanis a Bank Center épületét ismét tetemes OTP-jelzáloghitelek terhelik. A Shaza Zrt. házrészére 45,6 millió dollár és 17,9 millió euró, a Toptorony Zrt. házrészére pedig  35 millió dollár és 25,7 millió euró jelzálog van bejegyezve. Ezekkel a bejegyzésekkel egy időben és azonos ügyszámon korábbi jelzálogok törlésére került sor, amiből az látszik, hogy az OTP finanszírozói szerepe 2004-től kizárólagossá vált, más banktól jelenleg már nincs jelzáloghitel bejegyezve az épületre. Mivel a két ingatlanhasznosító cég közös offshore tulajdonosnál van, és az épület még 1998-ban társasházzá alakult, elképzelhető, hogy a két házrészre terhelt jelzáloghitelek között átfedések vannak. A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartás szerint a Shaza és a Toptorony vagyonának terhére ugyanazon a napon, 2004. decemberében, ugyanannyi - 35 millió dollár és 25,7 millió euró – jelzálogterhet jegyeztek be  az OTP Bank javára. Ezek a hitelek a két részvénytársaságnak a Cégbíróságon hozzáférhető mérlegadataiban is megjelennek. Éves beszámolóik tanúsága szerint a Shaza és a Toptorony összes tartozása 2004-ben nagyjából 21 milliárd forint volt, 2006-ban pedig már 22 milliárd, miközben folyamatosan veszteségesen gazdálkodtak. Mérleg szerinti eredményük alapján a két cég együtt 2005-ben 3,1 milliárd forint, 2006-ban pedig 660 millió forint veszteséget termelt. 2006-ban a két társaság már összesen több mint 13 milliárd forint rövid lejáratú, vagyis 2007-ben visszafizetendő bankhitelt szerepeltetett a mérlegében, kapcsolt vállalkozásaiknak mintegy 8 milliárd forinttal tartoztak. Az ingatlan könyv szerinti értéke 20 milliárd forint, míg az üzleti tevékenység eredménye kevesebb mint összesen 200 millió forint volt. Az általunk megkérdezett könyvvizsgálók és pénzpiaci szakértők szerint a két társaság 2005-ös és 2006-os mérlege súlyos pénzügyi és likviditási zavarokat sejtet. A Toptorony és a Shaza összevont saját tőkéje mindkét évben negatív volt, tehát olyan mértékben túladósodtak, hogy a vagyonuk már nem nyújt fedezetet a tartozásaikra. "Tőkestruktúrájuk torz, lejárat tekintetében az eszközök és a források inkonzisztensek, rövidlejáratú kötelezettségek finanszírozzák a tartós eszközöket. Ezeknek a beszámolóknak az alapján a velük szemben fennálló követelések, a részükre folyósított hitelek kockázatosak, megtérülésük bizonytalan, ami nagyon rossz fényt vet a hitelt kibocsátó bankra." - mondta egy neve elhallgatását kérő befektetési szakértő, hozzátéve, hogy a két cég likviditási mutatói az általánosan elfogadott szakmai minimumértékeket sem teljesítik az elmúlt években.  Márpedig egy bank ingatlanfedezet biztosításával sem hitelezhet strukturálisan hitelképtelen vállalkozásokat. Hogy az OTP mégis miért adott ekkora óriáshitelt az offshore cégek mögé bújtatott, ismeretlen tulajdonosi körhöz tartozó vállalkozásoknak, arra senki nem tudott magyarázatot adni. Az ügyletet vélhetően közelről ismerő bankszakember is azzal kezdte a beszélgetést, hogy a banktitok körébe tartozó információt ne várjunk, a Bank Center hiteleiről nem kérdezhetünk tőle. Az OTP Bank sajtóosztálya érdeklődésünkre nem cáfolta, hogy a Shaza és a Toptorony összes OTP-s hitelállománya nagyjából 13 milliárd forint. A bank ugyanakkor úgy véli, hogy "mivel a hitelek fedezettsége az ingatlanok értékbecslése alapján megfelelő, az irodák kiadottsági szintje magas, az adósságszolgálat teljesítése pedig problémamentes, ezeknek a hiteleknek a megtérülése nem veszélyeztetett". Bodoky Tamás Sipos Anett A cikk elkészültét a Társaság a Szabadságjogokért [www.tasz.hu] jogvédő szervezet Oknyomozó Programja [www.oknyomozo.hu] támogatta. Az oknyomozó a Trust for the Civil Society in Central and Eastern Europe [www.ceetrust.org] szervezetnek köszönheti létezését. Dézsynek beletört a bicskája A "titkos dossziét" korábban többen is megkísérelték feldolgozni, köztük Dézsy Zoltán dokumentumfilmes, aki jelenleg a Kulcsár-ügyről forgat dokumentumfilmet. Dézsyt egy, most az OTP-vezér megzsarolásával gyanúsított személyhez kapcsolódó informátor már 2007. tavaszán megkereste, és ugyanazt a dokumentumcsomagot kapta, mint amivel több mint fél évvel később Csányit megzsarolták. A tévés szerint az informátorát egyfajta igazságkeresés motiválhatta, amikor átadta neki a dokumentum-másolatokat. Az iratok nyilvánosságra hozatalával fenyegető zsarolási kísérletet különösen érthetetlenné teszi, hogy Dézsy informátorának, és rajta keresztül a későbbi zsarolóknak is tudniuk kellett arról, hogy a dokumentumfilmes a dossziéval minden érintettet megkeresett. Az OTP illetékeseit, Kovács Gábort a Bankár cégcsoport első emberét, a Bankár cégcsoport szatellitcégeinek vezető munkatársait, cégvezetőket, könyvvizsgálókat. Mindannyiuknak megküldte a kapott iratcsomagot. Ám, mint mondja, megkereséseivel semmire nem jutott: minden érintett elzárkózott, nemhogy a tévériport, de még a háttérbeszélgetés elől is. "A legtöbben letagadtatták magukat, mások nem vették át a nekik küldött leveleket, a telefonokra sem reagáltak. Egységesen menekültek, mintha összebeszéltek volna. Hónapok alatt sem sikerült riportalanyt találni." A kézben lévő dokumentumanyagot pedig soványnak érezte egy dokumentumfilmhez, így a fiókjában maradt az akta.A pénz Kovácsa Amint azt Ószabó Attila, Vajda Éva és Tóth Judit az Élet és Irodalomban közölt tényfeltáró cikksorozatában aprólékosan körüljárta (A pénz Kovácsa I.-II.-III., Élet és Irodalom, 2000., 19-20-21.) a főként vállalatfelvásárlásokra és pénzpiaci spekulációkra szakosodott Bankár csoport a kilencvenes évek elején üstökösként robbant be a hazai nagyvállalatok közé. A szerteágazó cégcsoportot lényegében három ember tartotta a kezében, közöttük is meghatározó szerepe volt a pénzügyi zseninek tartott Kovács Gábornak. Kovács Gábor közel öt évet húzott le a Magyar Nemzeti Banknál, majd 1985-ben az amerikai Citibank budapesti leányvállalatához igazolt, a kilencvenes évek elején pedig két évig Londonban foglalkozott a pénzintézet kelet-európai befektetéseivel. Cégcsoportja első millióit forint-, és devizaspekulációkból szerezte. Szakértők becslése szerint a Bankár Kft. a kilencvenes évek első felében százmilliókat keresett a forint elleni spekulációval, ami a céget egy csapásra a magyar nagyvállalatok sorába, tulajdonosait pedig az ország leggazdagabb emberei közé emelte. Ezt követően az akkor induló privatizációban és vállalatok átszervezésében találtak nagy üzletet. Elsősorban csőd szélén álló, lepusztult vállalatokat kerestek meg, amelyeket az átszervezés után jó pénzért tovább lehetett adni. Ebben az időszakban előszeretettel ültettek pozícióba prominens közéleti személyiségeket. Medgyessy Péter például 1994-1995-ben volt a Bankár Kft. felügyelőbizottságának tagja. A Bankár csoport részt vett a kereskedelmi bankok rossz hiteleinek állami konszolidációjában is: az adós- és bankkonszolidáció során a Bankár alaposan bevásárolt az államra szállt rossz hitelekből, ami szintén igen jó befektetésnek bizonyult. A Bankár csoport 1997-ben egyszerre több olyan vállalkozásba is belevágta a fejszéjét, amelyek szakértők szerint meghaladták az erejét. Megvették a Bank Center két tornyát, megszerezték az MMG Automatika Művek Rt.-t, a Bakony Művek Rt.-t, valamint a Sasad Rt. tulajdonrészét, és felépítették Telkiben a magánkórházukat. Az 1998-as kormányváltás megszüntette a csoport jól kiépített politikai hátországát, az orosz pénzügyi válságot követő tőzsdei krach az addig szilárd alapot jelentő tőkepiaci spekulációs tevékenységet fagyasztotta be, a Postabankban végzett kormányzati „nagytakarítás” pedig az egyik legolcsóbb pénzforrást dugaszolta be. Eközben a birodalom adósságai a megkezdett beruházások miatt már-már kezelhetetlen méretűre duzzadtak.A cikk megjelent a Magyar Narancs 2008. április 24-i számában.      

Hozzászólások

Beküldte Név nélkül (nem ellenőrzött) - 2012. március 26. 18.37

Beküldte Név nélkül (nem ellenőrzött) - 2012. május 19. 21.15

Beküldte Név nélkül (nem ellenőrzött) - 2012. július 27. 19.49

Új hozzászólás