seo
oknyomozó
TASZ Oknyomozó    

Bod Tamás: Akiknek a Macika segített - Avagy romaösztöndíj nem csak romáknak Eleken

A szabad identitásválasztás győzelmének vagy az anyagi haszonszerzés miatti hazugságnak tekinthető, így az etnobiznisz része, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (Macika) kizárólag roma tanulóknak kiírt tanulmányi ösztöndíj pályázatán valószínűleg – de legalábbis feltételezhetően – nem az ehhez a közösséghez tartozók is nyertek? Oknyomozásunk csak a 2008/2009-es tanévre, és csak egy kis Békés megyei városra, Elekre korlátozódik. Itt legutóbb összesen 138 általános és középiskolás, valamint főiskolás és egyetemista kapott több tíz-, a felsőoktatásban tanuló csaknem százezer forintos támogatást. Mindez elszigetelt jelenség vagy csak a jéghegy csúcsa? Több jel is arra enged következtetni, hogy az általánosnak mondható honi romaellenesség dacára, ha pénzt kapnak érte, nem kevesen cigánynak vallják magukat.

Több évre visszamenően hirdeti meg a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (Macika) ösztöndíj-pályázatait általános és középiskolai tanulóknak, valamint főiskolai és egyetemi hallgatóknak. A dolog természetéből adódóan „kizárólag roma fiataloknak”, ahogy a 2008-as kiírás szólt, míg a legfrissebb, 2009-es pályázat szerint „magyar állampolgárságú cigányok” részére.
A közalapítvány alapításáról a Macika honlapján – egyebek mellett – azt olvashatjuk, hogy a szervezetet „a cigányság esélyegyenlőtlenségét csökkentő intézkedések támogatására hozta létre” a kormány. Az alapítás éve 1995.
A 2003-ban elfogadott ún. Üvegzseb törvény előírja a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával és ellenőrzésének bővítésével kapcsolatos jogszabályokat. Ennek ellenére a Macika honlapján elsőként csak a 2008/2009-es tanév nyertes eredményeit közölték, sőt, mióta ugyanide feltették az új, a 2009/2010-es pályázati felhívást, azóta nem találni a múlt évi eredményeket sem.  A honlap „döntési listák” elnevezésű linkje üres.

„Ezek fele úgy roma, ahogy én cigánymeggy”

Elek alig valamivel több, mint ötezer lélekszámú kisváros Békés megyében, közel Gyulához, közvetlenül a román határ mellett. A négynemzetiségű település – a magyarok mellett németek (svábok), románok és romák élnek itt – gyakorlatilag máig nem heverte ki, hogy a második világháború után németek ezreit telepítették ki (helyi megfogalmazás szerint „űzték el”) otthonukból. A valaha virágzó, főként mezőgazdaságra alapozó település anyagi jólétét nem kis részben a sváb gazdák és családok szorgalmának és szaktudásának köszönhette. A jellegzetes sváb házak hatalmas kapuikkal máig az egykor volt életformára emlékeztetnek.
Czinanó János és Szakál István, a helyi roma kisebbségi önkormányzat egykori tagjainak közlése szerint a 2006/2007-es tanévben összesen 78 itteni fiatal nyert ösztöndíjat a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól. A 2009 augusztus elejéig a közalapítvány honlapján (www.macika.hu) megtalálható link pedig arról tanúskodott, hogy a 2008/2009-es tanévre csaknem kétszer többen, összesen 138-an nyertek tanulmányi ösztöndíjat.
A pályázatnak a pályázó adatain kívül tartalmazni kellett a szülői nyilatkozatot, emellett előnyt élvezett, aki rendelkezett a helyi jegyző igazolásával arról, hogy az illető rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, vagy a gyámhivatal határozatáról, amely a tartós nevelésbe vételt igazolta. Ugyancsak előnyt élvezett az a pályázat, amely bírta a helyi vagy a megyei cigány kisebbségi önkormányzat ajánlását. Drágos József, az eleki roma önkormányzat elnöke kérdésünkre elmondta, ő tavaly mind a 138 jelentkezőt ajánló támogatásáról biztosította. Így kérdés, ez miként felelt meg az esetleges súlyozás és szelektálás igényének. Erről majd később.
Elek bár város, de olyan nagyságú település, ahol az emberek ismerik egymást. Így pontosan tudják, ki kicsoda, ekként azt is, milyen származású. Miután a Macika honlapján közzétették a nyertes tanulói ösztöndíjakat, többek számára megfogalmazódott, hogy itt valami nincs rendben.
Még ez év februárjában a megyei napilapban, s utóbb érdeklődésünkre többen, egymástól függetlenül is megerősítették, hogy az ösztöndíj-pályázat nyerteseinek egy jó része annak ellenére nem cigány, hogy a kiírás szerint azt „kizárólag roma fiataloknak” hirdették meg.
„Csak nézze meg a listát, fent van az interneten. Névről megmondom, hogy ki kicsoda. Ezeknek a fele úgy roma, ahogy én cigánymeggy vagyok, vagyis sehogy” – nyilatkozta a Békés Megyei Hírlapnak 2009. február 19-én egy helybéli lakos. Elekiek, így Pluhár László polgármester és dr. Heim Lajosné alpolgármester ugyanezt erősítette meg. Ehhez ők is, mások is hozzátették: nem csupán azzal van baj, hogy a pályázaton befutott fiatalok között sok a nem roma, hanem azzal is, hogy olyan családok gyermekei nyertek támogatást – vezető köztisztviselők, intézményvezetők, közalkalmazottak és jobb módú helyi vállalkozók –, akik nem szorulnak anyagi segítségre.
A mögöttünk hagyott tanévben Eleken 34 általános iskolás nyert – tanulmányi eredménytől függően – 25 vagy 30 ezer forintos ösztöndíjat, a 72 támogatott középiskolás 30-40, míg a 32 főiskolás és egyetemista 90 ezer forintot kapott. A 2008/2009-es tanévben minden olyan pályázat nyert, amely nem volt formai hibás. Ez azt jelenti, hogy csak a mögöttünk hagyott tanévben kizárólag az eleki pályázóknak összesen 5 millió forintot fizetett ki a Macika.
A 2008/2009-es tanévre az országosan szétosztható keret 564 millió forint volt, amely 269 millióval több volt az előző évinél. A diákok közül 12 334 kapott ösztöndíjat, közülük 1162 főiskolás és egyetemista. Így a legutóbbi tanév pályázati összegének közel 1 százalékát az elekiek kapták meg.
Helybeli tanárokkal, értelmiségiekkel beszélgetve világosnak tűnik, hogy más és más a romák és nem romák aránya a nyertes általános és középiskolai tanulók, valamint a főiskolai és egyetemi hallgatók között. Ahogy életkorban haladunk előre, úgy csökken az ösztöndíjnyertesek között a cigányok száma. A legkirívóbbnak a felsőoktatásban pályázatot nyertek esetében feltételezhető mindez. Ahogy egy helybeli érdeklődésünkre fogalmazott: „ez a feltételezés már a bizonyossággal határos.”
„A 32 nyertes főiskolai és egyetemi hallgató közül öt, esetleg hat roma fiatal lehet” – mondták érdeklődésünkre nevük mellőzését kérő helyeik, miután megnézték a korábban kinyomtatott 2008/2009-es döntési lista eleki támogatottjait.
Drágos József, a helyi roma önkormányzat elnöke kérdésünkre elmondta, mintegy 550-570-re tehető Eleken a cigányság lélekszáma. Ha ez a szám igaz, s nincs jogunk ezt kétségbe vonni, akkor ez némi sarkítással azt jelenti, hogy a Békés megyei kisvárosban a roma közösség minden 18 és 24 év közötti tagja főiskolás vagy egyetemista. Vagy esetleg annál is több. (Sic!)

Szabad identitásválasztás akár bemondásra is

Törvény nemzeti és etnikai kisebbségekről

A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló 1993-as LXXVII. törvény az egyéni kisebbségi jogok kapcsán – egyebek mellett – a következőket rögzíti. Egyrészt: „Valamely kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga.” Ugyanakkor a „kisebbséghez való tartozás kérdésében senki nem kötelezhető nyilatkozatra.” Másrészt: „A törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály valamely kisebbségi jog gyakorlását az egyén nyilatkozatához köti.” Végül: „A nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog és ilyen kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása nem zárja ki a kettős vagy többes kötődés elismerését.”

Az eleki visszásságokat szóvá tevőket, köztük Nánási Mihály vállalkozót, a városi képviselő-testület tagját és Szakál Istvánt, a helyi kisebbségi önkormányzat egykori képviselőjét éppen a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény keretes anyagban citált passzusaira hivatkozva utasította el a Békés Megyei Főügyészség helyettes vezetője, Rajnainé Hugyecz Ilona és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány irodavezetője, Lázók Anikó.
Nánási Mihály 2009. március 5-én írásban bejelentést tett a Békés Megyei Főügyészségen. Jelzése lényege az volt, hogy a Macika-ösztöndíjban részesülő eleki fiatalok nem kis része köztudottan és ténylegesen nem roma származású, miközben a támogatás csak a romáknak jár. Hasonló tartalmú beadványt tett 2009 februárjában Szakál István, az eleki roma kisebbségi önkormányzat korábbi tagja a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak. Lázók Anikó, a Macika irodavezetője 2009. március 6-án kelt válaszában arra emlékeztette Szakált, hogy valamennyi diákot ajánlásával támogatta a helyi cigány kisebbségi önkormányzat (pontosabban annak elnöke), másrészt megjegyezte: „valamennyi eleki pályázó nyilatkozott kisebbségi hovatartozásáról és mindnyájan cigány származásúnak vallották magukat.”
Ezt persze nehezen tudták volna nem megtenni, ugyanis a 2008/2009-es pályázati kiírás szerint a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló, már idézett 1993-as törvény értelmében a kisebbségi hovatartozás megjelölésére senki nem kötelezhető. Ám amennyiben ezt ennél a pályázatnál nem tüntetik fel, úgy azt a Macika nem tudja elfogadni. Így a pályázat kritériumrendszere és a törvény szövege nem esik egybe.
Más kérdés, hogy a törvény mennyiben alkalmas a kisebbségi lét jogszabályi és tényleges értelmezésére. Ahogy az is kérdés, hogy egy pályázaton – anyagi haszonszerzés ellenében remélt – bemondásos „bevallás” tekinthető-e hitelt érdemlőnek.
A fenti gyakorlat ad abszurdum nem jelent mást, mintha valaki valóban cigány (autentikus roma), de a törvény erejénél fogva nem kötelezett a kisebbségi hovatartozás megjelölésére, s ezt ennek értelmében nem is teszi meg, akkor ebben az esetben nem jogosult a romaösztöndíjra. Ellentétben azokkal, akik nem romák, de a törvény rendelkezéseivel szemben mégis nyilatkoznak – netán hamisan is – etnikai „hovatartozásukról”, megkaphatják és meg is kapják a több tízezer forintos ösztöndíjat.
A roma közalapítvány irodaigazgatója, Lázók Anikó Szakál Istvánnak írt válaszlevelében leírta, hogy ők a pályázat feldolgozása és elbírálása során annak formai és tartalmi elemeit vizsgálják. Erre és az idézett törvény, az egyén számára biztosított szabad identitásválasztásra hivatkozva leszögezte, hogy ezek alapján „sem a közalapítvány, sem Ön nem vitathatja egy adott személy nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogát és nyilatkozatát.”
Hasonlóan nyilatkozott Drágos József, az eleki cigány kisebbségi önkormányzat elnöke is. Aki elmondta, nem vonhatja kétségbe senki szabad identitásválasztását.  Felvetésünkre válaszolva úgy fogalmazott: akkor sem, ha korábban az adott közösséggel sem származásilag, sem történelmileg, sem kulturálisan, sem nyelvileg nem mutatott semmifajta egyezést.
„Az az igazság, hogy a pályázók összegyűlt adatlapját elém tették, és én mindegyiket aláírtam, meg sem néztem, kinek teszem az ajánlást. Ha most ön azt mondja nekem, hogy nézetei szélsőjobboldaliak, akkor azt éppúgy köteles vagyok elhinni és tiszteletben tartani” – mondta érdeklődésünkre Drágos. Arra a kérdésre viszont nem felelt, hogy az etnikai hovatartozás és a politikai nézet megvallása hogyan hozható közös alapra.

Az elítélt ajánló

A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány roma ösztöndíj-pályázati kiírása minden valószínűség szerint szűrő és hitelesítő jelleggel építette be a rendszerbe a helyi cigány önkormányzatokat és vezetőjét, így az eleki Drágos Józsefet is. Legalábbis erre utal a pályázati kiírás, amely szerint előnyt jelent az ajánlása. A pályázati kiírás rendszerhibájának tekinthető, hogy a fentebb már vázolt szabad identitásválasztás törvénybe iktatott passzusa mellett – amelyet elvileg senki nem kérdőjelezhet meg – mi szükség van a kisebbségi szervezetek ajánlására? S mint azt az eleki példa alapján látjuk, minden jelentkezőnek automatikusan megadták az ajánlást.
Nem vagy nem feltétlenül tudhatnak a Macika Budapesten ülő tisztviselői arról, hogy ebben a Békés megyei kisvárosban működő roma önkormányzat vezetője, egyben az ösztöndíjra pályázók ajánlója a jogszabályok betartása szempontjából nem feltétlenül makulátlan. Drágos Józsefet az elmúlt három évben kétszer marasztalta el a bíróság. 2006-ban éppen egy Macika-ösztöndíjjal kapcsolatban. Ekkor egy vele korábban összekülönbözött helyi roma önkormányzati tag gyermekének a 2004/2005-ös tanévre szóló pályázatát  –  több tucatnyi más pályamunkával szemben –, késve továbbította a Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz, így elvesztette jogosultságát a kérelmező az anyagi támogatásra. Ezért 60 ezer forint pénzbírságot szabtak ki Drágosra.
Míg 2008-ban közokirat-hamisításban és a választás rendje elleni bűntettben mondták ki bűnösnek. Ekkor az előbb említett elmarasztalás és két korábbi könnyű testi sértés miatt a bíróság megszüntette a próbára bocsátást, egyben 450 ezer forint pénzbírságot szabott ki Drágosra. A 2006 őszi kisebbségi választások előtt az eleki roma elnök aláíratott Szakál Istvánnal egy üres papírlapot. Korábbi megbeszélésük értelmében erre Szakál költségtérítési elszámolása miatt volt szükség. Azonban a fehér lap alját kézjegyével ellátó Szakál utóbb azzal szembesült, hogy felülre olyan szöveg került, amely szerint „Egészségügyi állapotomra tekintettel a kisebbségi önkormányzatba való jelölést visszavonom.”
S bár Szakál korábban a cigány önkormányzati üléseken tett hasonló kijelentéseket, de ez – a bíróság megállapítása szerint – nem tükrözte Szakál tényleges szándékát.
A 2008-as elmarasztaló ítélet után a már idézett Nánási Mihály, eleki önkormányzati képviselő a Békés Megyei Főügyészséghez fordult. Azt firtatta, Drágos bűnössége kimondása után lehet-e még képviselő? Felvetésére azt a tájékoztatást kapta, hogy bárki választójoga két módon szűnhet meg. Vagy, mert a cselekvőképességét korlátozó gondnokság alá került, vagy, mert szándékos bűncselekmény miatt a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, egyúttal eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Drágos esetében egyik lehetőség sem állt fenn.
Ezt követően Nánási az eleki testületi ülésen szólította fel lemondásra a helyi romavezetőt az önkormányzati képviselői tagságról. (Drágos 1990 óta tagja a helyi képviselő-testületnek.) Meglátása szerint a képviselői eskü tartalma: „az Alkotmány és alkotmányos jogszabályok megtartása”, valamint az elmarasztaló ítéletek ellentétben vannak egymással. Ám a felszólított képviselő nem mondott le. Így 2008 májusa óta sajátos képviselői performansz részese lehet, aki ellátogat az eleki testületi ülésekre. Nánási a történtek miatt nem hajlandó egy asztal mellé ülni képviselőtársával, így külön asztalkát visz a testületi ülésekre, és a mögé ül le. A két képviselő miatt egyéb okokból is elmérgesedett a vita, nincs beszélő viszony közöttük.
Nánási Mihály elmondása szerint a Macika ösztöndíj-pályázat révén a testület több tagja lekötelezettje Drágos Józsefnek. Nánási emlékezete szerint egy testületi vitában éppen ezért hangozhatott el az a mondat Drágos szájából, amely szerint: „üljenek le a cigányok, úgy is mi vagyunk többen.”
Mindezt a cigányvezető visszautasította, egyben pert helyezett kilátásba, és rasszistának nevezte képviselőtársát. Nánási szerint viszont a képviselő-testületet is elérte a Macika-botrány, ekként megítélése szerint a kis Békés megyei városban valójában két cigány önkormányzat van. Az egyik a tényleges kisebbségi testület, míg a másik a városi képviselő-testület.

„Kínos, kibeszéletlen esetek tanúi”

Több, neve mellőzését kérő helyi arról beszélt érdeklődésünkre, hogy a Macika-ösztöndíj ügyében – évekre visszamenően – az esetek nem kis részében nem az általuk nem romának tartott szülők keresték fel segítséget kérve Drágos Józsefet, hanem a kisebbségi vezető hívta fel erre a lehetőségre a figyelmet. A gyerekeknek, de rajtuk keresztül a családnak jutó anyagi segítség ellentételezéseként ezek a családok regisztráltatták magukat a helyi roma kisebbségi névjegyzékben, másrészt Drágosnak adták ajánlószelvényeiket a helyhatósági választások alkalmával, majd voksukkal a kisebbségi és az önkormányzati választáson is támogatták őt.
„A 2006-os önkormányzati választással együtt tartott kisebbségi választások alkalmával roppant kínos, de máig kibeszéletlen esetek tanúi lehettünk. Magyar, román és német, vagy ezek összeházasodása révén vegyes nemzetiségű családok jelentek meg a roma voksoláson, noha korábban semmi jelét nem adták, hogy ide tartoznának. Ráadásul mi itt ismerjük egymást, tudjuk ki kinek a fia-borja. A választási bizottság tagjai és a választók is szemlesütve tudták le ezeket a valóban kényelmetlen perceket. Bocsánat, de ebben a tekintetben leginkább a magukra oly büszke és sokra tartó helyi svábokban csalódtam a legnagyobbat” – mondta egy helybeli értelmiségi.
Drágos József mindezt visszautasította. Elmondta, soha senkit nem keresett fel, ráadásul sem az önkormányzati, sem a kisebbségi választáson nincs ilyen „segítségre” szüksége. Mint fogalmazott, 1990 óta tagja az eleki testületnek, és 2010 után is az lesz a magát jobboldalinak tartó romavezető.
Aki nem csak az eleki roma önkormányzati elnöke és helyi képviselő-testületi tag, de tagja a megyei cigány önkormányzatnak, s egyúttal tucatnyi társával közösen alelnöke az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak.

Csőlátású újságírók és az elszigetelt jelenség

Az eleki Macika-ügyben igen aktívnak bizonyuló Nánási Mihály helyi önkormányzati képviselő 2009 márciusában levelet írt Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszternek és Keller Lászlónak, a Pénzügyminisztérium államtitkárának is. Ugyancsak jelzéssel élt a Békés Megyei Önkormányzat szocialista frakciójában ténykedő képviselők felé, de sehonnan sem kapott választ. (Nánási az eleki MSZP szervezet tagja, szocialista színekben politizál az eleki testületben.)
Igaz, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2009. március 21-i lemondása után átalakult a kormány, amelyben Draskoviccsal ellentétben Keller nem maradt a helyén. Ez azonban aligha magyarázat, hogy mind az igazságügyi, mind a pénzügyi tárca részéről reflexió nélkül maradt Nánási felvetése. Az eleki képviselő Kellernek a közpénzek szerinte helytelen felhasználásáról írt, egyben azt kérte, hogy négy évre visszamenőleg hozzák nyilvánosságra a pályázaton nyertesek döntési listáját.
Az ügyben megkerestük Solymosi Imrét, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány kuratóriumának elnökét. Első, igencsak provokatívra sikeredett telefonbeszélgetésünk alkalmával Solymosi visszatérően „csőlátású és szenzációhajhász” újságírókról beszélt, s azt firtatta, miért ez a történet, miért nem más ügy „háborítja fel” a sajtómunkásokat. Végül a telefonbeszélgetést úgy zárta, szándékosan élezte ki a beszélgetést, hogy „meggyőződjön, ténylegesen érdekli a hozzáforduló cikkírót a téma.”
Ezt követően több felvonásban heteken át tartó egyeztetés zajlott arról, hol és mikor kerülhet sor a személyes találkozóra. Ezt végül úgy zárta rövidre a Macika kuratóriumának elnöke, hogy jelezte, felettesei nem engedélyezték számára a nyilatkozattételt, így a tervezett találkozónak nincs értelme. Egyúttal Szirmai Istvánhoz, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium roma integrációs főosztályának vezetőjéhez irányított. Szirmai a felvázolt eleki visszásságot „nem számottevő”, „elszigetelt jelenéségnek” nevezte, bár megjegyezte azt is, hogy ellenőrzési lehetőségük – éppen a szabad egyéni identitásválasztás miatt – nincs.
Solymosi valamivel közlékenyebb volt 2009 februárjában, amikor a Békés megyei napilap érdeklődésére elmondta, hogy az őt megkereső újságírótól először hall az eleki problémáról. Ehhez hozzátette: „nem tudnak minden egyes jelentkezőt megvizsgálni, hogy valóban roma származású-e, hiszen 12 ezer pályázatot kellett elbírálniuk. Végül elmondta, hogy „három éve vezeti a közalapítványt, ám az elekihez hasonló esettel még nem találkozott.”
Ezek után adódik a kérdés: ha lenne módjuk, akkor hogyan vizsgálnák meg, hogy az illető valóban roma vagy sem?

A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány

A kormány 1121/1995. (XII.7.) Korm. határozata a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány alapításáról.
1.) A Kormány a cigányság esélyegyenlőtlenségét csökkentő intézkedések támogatására létrehozza a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt.
2.) A Kormány felhatalmazza a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekben illetékes politikai államtitkárát , hogy a Közalapítványt bírósági nyilvántartásba vétele során az alapító nevében eljárjon.
3.) A Közalapító Alapító Okiratát a bírósági nyilvántartásba vételt követően a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
FELELŐS: Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára és a
Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekben illetékes politikai államtitkára
A kuratórium elnöke: Solymosi Imre
A kuratórium tagjai: Pálmainé Orsós Anna, Seres Géza, Szolnok Ferenc, Varga Ilona

„Jelentős visszaélések lehetségesek a romaösztöndíjaknál”

„A szabad kisebbségi identitásvállalást nemzetközi egyezmény rögzíti, amely ugyanakkor azt is kimondja, hogy nem lehet visszaélésszerűen gyakorolni ezeket a jogokat, amelyek a nyelvhez, a kultúrához, a közösséghez tartozást fejezik ki. A kisebbségi identitás nyilvántartása nem lehet önkényes, az érintettet akarata ellenére nem lehet besorolni egy kisebbséghez, ugyanakkor ez nem is lehet az egyén kizárólagos döntése. A magyar szabályozásból hiányzik a közösség részvétele az identitás megválasztásában. Miközben a civil vagy vallási életben magától értetődő, hogy szükség van az egyén akaratán kívül a közösség beleegyezésére is ahhoz, hogy valaki egy egyesülethez vagy felekezethez tartozzon. Ugyanerre a közösségi elfogadást kifejező aktusra lenne szükség a kisebbségi identitásvállalás kérdésében is – nyilatkozta Kaltenbach Jenő volt kisebbségi ombudsman ez év júliusában a MTI-nek.
Ami jelzi, a törvényi szabályozás elégtelen, s emiatt számtalan visszás helyzet fordulhat elő. Az etnobiznisz régóta élő jelenség. Ennek bizonyítéka, hogy 1999-ben, nemzetközi botrányt keltve, a nem autentikus magyarországi románsághoz tartozók meg tudták akadályozni az Országos Román Önkormányzat megalakulását. Vagy mint legutóbb, 2007 tavaszán, ugyancsak az Országos Román Önkormányzat alakuló ülésén a többség megtiltotta a román nyelv használatát. (Sic!)
Az általunk tapasztalt ellentmondásos eleki helyzetet levélben ismertettük Kállai Ernővel, a hivatalban lévő nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosával. Kállai erre adott – 2009. augusztus 10-ei keltezésű – válaszlevelében kifejtette: „az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993-as törvény alapján hivatalból indított vizsgálat keretében Jóri András adatvédelmi biztossal közösen át kívánják tekinteni a nemzeti és etnikai kisebbségek adatainak kezelését a különböző hatósági eljárások során.” Hozzátette: „A vizsgálat célja helyzetelemzés és javaslattétel a nemzeti és etnikai kisebbségek adatkezelésével kapcsolatban egyes eljárások során.” Majd Kállai cikkírónknak írt válaszlevelében leszögezte: „(...) álláspontom szerint sem megoldott a magyarországi romákat segítő ösztöndíjprogramok helyzete és a jelenlegi szabályozás a származás és az identitás meghatározásának hiánya, illetve nem megfelelő alkalmazása miatt a gyakorlatban jelentős visszaélésekre adnak lehetőséget.”
A kisebbségi ombudsman szerint a „jelenlegi magyar rendszerben a jogalkotó a szabad identitásvállalást helyezi előtérbe, azonban tényleges jogi garanciák hiányában lényegében a szabad identitásválasztás elve érvényesül, annak minden hátulütőjével és negatív gyakorlati tapasztalatával.”
Végül arról írt Kállai, hogy „amennyiben valamilyen előny kapcsolódik a kisebbségi léthez, akkor a származásra vagy identitásra való rákérdezés, az adatlapon való szerepeltetés egyéni szinten sem sérti sem az identitásvállalás szabadságát, sem az önrendelkezési jogot. (…) Azonban az önkéntes megvallás önmagában – a pályázatok, ösztöndíjak, kisebbségi önkormányzati választások tapasztalatai szerint – nem elegendő. Hiszen, ha pusztán „bemondásra” lehet származást vagy identitást „igazolni”, az visszaélések alapja lehet. Azaz, valamiféle többletfeltétel, objektív kritériumok meghatározása szükséges” – írta Kállai Ernő ombudsman. Aki végül jelezte, ezzel kapcsolatos álláspontját és szakmai javaslatát várhatóan szeptemberben elkészülő jelentésében fejti ki részletesen.

Üzenet a kerítésfalon

Több olyan szülőt megkerestünk Eleken, akiknek gyermekeivel kapcsolatban a helyiekben felmerült a gyanú, hogy anyagi előnyökért vallotta magát romának a Macika-ösztöndíjnál. Köztük volt Kecskeméti János volt polgármester, Tóth Györgyi és Székely László, akik a polgármesteri hivatalban köztisztviselők, Lukács László, az eleki Városüzemeltetési Szolgálat munkatársa. Érdeklődésünkre néhányuk felháborodásának adott hangot, és végül senki sem nyilatkozott. Volt, aki „cikken kívül” a szabad identitásválasztás törvényi lehetőségére hívta fel a figyelmet. Ám arra érdemben nem kívánt válaszolni, hogy ha valaki esetlegesen anyagi előnyökért cigánynak vallja magát, attól valóban roma is lesz-e? Megint mások felnőtt gyermekük döntésének nevezték a pályázaton való részvételt, ám elzárkóztak attól, hogy elérhetőségüket megadják. 
Több eleki egybehangzó állítása szerint a 2008/2009-es tanévre a Macikánál roma főiskolai és egyetemi ösztöndíjat nyert helyi fiatalok közül eddig semmi jelét nem adta cigány mivoltának – mások mellett – Andrási Beáta, Godó János, Hoffmann György, Kecskeméti Ildikó, Lukács Viktor, Radnóti Janka, Radnóti László, Rusz Miklós, Székely Tamás és még sokan mások.
Ez év márciusában egy falfirkával üzentek Drágos József helyi romavezetőnek. „Mi nem akartunk cigányok lenni ösztöndíjért, nem erről volt szó, elnök úr, mi magyarok vagyunk” – állt a kerítésen. A megyei napilapnak nyilatkozó Drágos szerint azzal kellene foglalkozni, ki idézte elő ezt a helyzetet. Míg Pluhár László polgármester úgy vélekedett, a feliratnak nincs rasszista indítéka, az leginkább a roma vezető tevékenységével hozható kapcsolatba.
Végül egy nem bonyolult számítás. A 2008/2009-es tanévre 1162 roma főiskolai és egyetemi hallgató kapott ösztöndíjat a Macikától, közülük 32-en voltak elekiek. Ha e két szám úgy aránylik egymáshoz, ahogy Elek lélekszáma (5500) az ország népességéhez (10 millió), akkor nem beszélhetünk széttartó aránypárokról. De a két szám aránypárja 51-szeres eltérést mutat, ami legalábbis figyelemre méltó.
Ebből a számból az olvasható ki, hogy Eleken sokaknak segített a Macika.
Azonban csak egy több évre visszamenő és a lehető legteljesebb összegzés tudna arra választ adni, hogy a Békés megyei városban történtek a roma ösztöndíjpályázat szempontjából elszigetelt jelenségként vagy a jéghegy csúcsaként értékelhetőek. Ennek kiderítése valószínűleg már egy másik oknyomozó írás feladata lehet. Amely tisztázhatná, hogy az elmúlt években hányan és milyen összegű ösztöndíjat kaptak – jogosan és/vagy jogtalanul – a Macikától, s hogy ez mennyibe került az adófizetőknek.

Bod Tamás

(A cikk elkészítését a Társaság a Szagadságjogokért oknyomozó programja támogatta.)

Hozzászólások

Beküldte eleki. (nem ellenőrzött) - 2009. november 22. 11.30

Tulajdon képen az egész riport igaz csak sok embernek kellemetlen. így kell szavazatokat venni saját jogon mert csak a cigányok kerültekbe. Német-Román-Szlovák kihullott...! kicsi számtan ha Eleken 500 cigány él kicsi nagy fele választásra jogosult .... akkor hogyan lett ebből 780 szavazat???? 500 Magyar-Német-Román-Szlovák szavazott a cigányokra ?? Elképzelhetetlen de legyen így akkor itt sok-sok Német is cigány és a többi etnikum is?? Akkor az igaz hogy cigányok irányítják Eleket! nem gond nekem de akkor ők a többség nem a kisebbség eztán a sajtóban jó lenne igy fogalmazni hogy Eleken a cigány többség határozata alapján döntés született a víz-szennyvíz-szemét .dilyak emeléséről stb.

Beküldte Váczi Márta (nem ellenőrzött) - 2009. november 26. 18.36

Tisztelt Bod Tamás! Gratulálok a cikkéhez.Engem az is érdekel/ne, hogy miként jutottak a nem rászoruló pályázók ahhoz a jegyzői nyilatkozathoz, amellyel rendszeres gyermekvédelmi támogatásra való jogosultságukat igazolták? Ha jól értem Lázók Anikó szavait, formai okok miatt nem utasítottak el pályázót, a jegyzői nyilatkozat pedig feltétele volt a támogatásnak....
Nem kisebbíteni akarom Drágos József ügybuzgóságát a visszaélések körül, sőt, de tán érdemes lenne ezt a karját is megvizsgálni ennek az ösztöndíj-polipnak.
Üdvözlettel:
Váczi Márta

Beküldte ildi (nem ellenőrzött) - 2010. február 18. 16.35

Azt szeretném tudni hogy a macika ösztöndíj nyerteseinek a nevét hol lehet megtalálni az interneten,vagy fel van e tüntetve már????

Beküldte Név nélkül (nem ellenőrzött) - 2010. március 16. 07.07

Nem az a roma aki roma, hiszen mindenki személyi igazolványában HU betű van.
Az a roma aki annak érzi, és aki annak valja magát. Az én férjem nem roma, én pedig az vagyok. A gyerekeink kik???? Szerintem romák. És a férjem is jobban érzi magát inkább romának, mint másnak. A sok keveredés miatt a név már tekinthető figyelemre méltónak.
Férjem nevéről a gyerekek is másnak mondhatók, de mégis romák, mert roma asszony szülte őket.

Beküldte Név nélkül (nem ellenőrzött) - 2010. március 23. 13.35

MOST AZÉRT NEM KAPNAK A GYEREKEK ÖSZTŐNDIJAT MERT ELSÍKAZTÓTÁK A PÉNZT VAGY MERT NEM IS AKARNAK ADNI MINDÉG VAN KIFOGÁS MOST AZÉRT BÜNTETIK A ROMA TANULOKAT MERT AZ ÖNKORMÁNYZAT AZT IS ROMÁNAK IGAZOLJA AKI NEM IS AZ NEM A HELYI ÖNKORMÁNYZATOTT KÉNE BÜNTETNI?

Beküldte Név nélkül (nem ellenőrzött) - 2010. május 16. 08.26

nem uj keletű ez a dolog eleken, annyiból igen, hogy most megjelent a macika honlapján a lista, ami érthető, hiszen közpénz felhasználásáról van szó, a meginterjúvolt vezetők bölcsen hallgatott arról, hogy 2005 őszén a helyi kábeltévén hirdetésben ment a felhívás jogi tanácsadással a támogatás elnyeréséri feltételeiről és enenk is eredménye az, hogy 2006 tavaszán több mint 300 személy részesült igy támogatásban eleken, az a lista önmagáért beszél, az oknyomozás csak a felszint érintette eddig, ennél sokkal mélyebb a dolog...nemrégiben olvasható volt egy állitólagos jobbikos elekiről, akinek gyermeke is részesült e támogatásból, nagyon hajaz ez a dolog a 3/3 listán szereplők kilétének felfedéséről, érdek szerint és valaminek az elfedése érdekében be-bedobnak egy-egy nevet...borzalmas...

Beküldte Név nélkül (nem ellenőrzött) - 2010. október 18. 12.37

Elég szomoru hogy ijemi meg történt,midig lehetet tudni hogy.Akinek van anak sohanem elég,meg aki jomodunaktartja magát az követi el a legtöb hejteleséget.Meg aki igen rávolna szorulva az nem kap semi féle támogatást.De akinek lukszus dolgai vanak azok mindent meg kapnak.Mert saját magukna meg szavazák ez igy volt mindig.

Új hozzászólás